Meeting 1

CAROLINE

Kissé kómásan ébredtem fel a tegnap buli után, amit Sarah szülinapjára rendeztem. Ahogy láttam Sarah még nem pihente ki, mert úgy aludt mint a bunda. Halkan kiszálltam az ágyból és lezuhanyoztam. Felvettem egy kék-fehér csíkos ruhát (amit általában felsőként szoktam hordani de ma nagyon meleg volt, így alávettem a fürdőruhámat), és lementem a kertbe reggelizni. Már meg volt terítve, de csak két személyre, amit nem értettem, mert ilyenkor általában anya már fent szokott lenni.

- Nancy? Anya miért nem jött még reggelizni? - kérdeztem a házvezetőnőnktől, aki épp a narancslevet öntötte ki a poharakba.

- Azt mondta, hogy el kell utazni Los Angelesbe, egy divatbemutatóra. 3 nap múlva jön haza.

- Szuper...- nem elég hogy apát csak egy hónapba csak egyszer látom most már anya is kezdi. - Köszönöm Nancy.

Ahogy Nancy elment a sövény melletti pázsiton, észrevettem egy fiút a fűben guggolva, ahogy épp a fűnyírónkat szereli. Sötétbarna haja kócos volt a széltől. Fehér atléta és farmernadrág volt rajta. Az atléta alól átlátszott izmos felsőteste és kidolgozott hasa.Egy pillanatra rám nézett sötét szemeivel és mosolygott. Anya mesélte, hogy felvesz egy kertészt, de hogy ennyire helyes és fiatal lesz, azt nem mondta. Miután megettem a reggelimet felmentem a szobámba.

Sara még az ágyban feküdt és laptopozott.

-Ó! Nézd! Jött egy üzid! - szólt Sarah. Leültem mellé és megnyitottam az üzenetet.

Apától jött: " Szia kicsim! Csak azért írok, mert holnap hazautazok, és mivel szereztem pár ügyfélt, meghívtam őket egy vacsorára, holnap este 9-re. Úgyhogy szólj Nancy-nek, hogy főzzön valami finoma, és te is öltözz ki szépen. Hívd el a bátyádat is. Puszi, Apa. "

Szuper! Újabb nagyravágyó "sztárokkal" fogunk együtt vacsorázni.

-Sarah?? Itt tudsz maradni holnap?? - Sarah volt az egyetlen reményem, hogy túléljem ezt a vacsorát.

-Persze. Anyuék úgy sincsenek otthon.

- Oké. Nincs kedved lejönni napozni vagy fürödni?

- Dehogynem

- Akkor hozom a fürdőruhákat.

Amikor leértünk a 'kertész fiú' már a medencét tisztította. Sahrah és én lefeküdtünk a nyugágyakra és napoztunk.

-Grace??

-Igen??

-Ki ez a helyes pasi?? - kérdezte Sarah, miközben lejjebb tolta napszemüvegét hogy jobban szemügyre vehesse a fiút.

- Az új kertész.

- Mmmmmm... és hogy hívják??

- Nem tudom.

-Nem tudod??- kérdezte felháborodottan.

-Nem.

-Pedig simán megkérdezhetnéd, mivel egyfolytában téged néz.

-Én is lejjebb toltam a napszemüvegemet, és mivel Sarah olyan hangosan mondta az utóbbi mondatot, hogy idenézett és amikor találkozott a szemünk elmosolyodott. Elég közel volt ahhoz, hogy lássam az arcán megjelent gödröcskéket.

- Mindegy! Napozzunk!

10 PERCCEL KÉSŐBB

- Grace. már nagyon meleg van. Menjünk inkább a medencébe.

- Oké.

Felálltunk és elindultunk a medencéhez. Sarah a rövidebbik utat választotta; beleugrott a medence széléről. Én inkább a lépcsőn mentem be, de úton a lépcső felé megcsúsztam és beleestem a vízbe, és hát mivel az úszástudásom nem a legjobb, őrülten elkezdtem csapkodni. Gondolhattam volna.hogy ez nem tart fent a vízen, így hát elsüllyedtem (a majdnem 2 és fél méteres vízben). Már csak arra emlékszem, hogy elfogyott a levegőm, de még mielőtt elájulhattam volna, egy erős kar átkarolt és szorosan magához szorított, majd felvitt a víz felszínére.
- Jól vagy? -kérdezte megnyugtató hangon.
- Most már igen. 
- Bevigyelek?- de még mielőtt válaszolhattam volna, Sarah futott oda hozzám.
-Jézusom, Grace. Jól vagy?? A frász hoztad rám.
- Persze. Hála..-elhallgattam, mivel még a nevét se tudtam a 'megmentőmnek'
- Jeremy.- mondta szerényen.
- Jeremynek.- még jobban mosolyogtam.
Felálltam és bementem a lakásba, de még mielőtt bezárhattam volna az üvegajtót visszafordultam Jeremyhez.
-Jeremy?? Kérsz valamit inni??
- Igen az jó lenne.
- És bejössz?
- Aha.

Töltöttem ki a poharakba gyömbért és leültünk a konyhapult mellett álló bárszékekre.
- Köszönöm, hogy megmentettél. Hálás vagyok érte. De tényleg.
- Nem kell hálásnak lenned. Ez a kötelességem.
- Kötelességed.
- Az apád felhívott reggel, és mondta, hogy minden áron védjelek meg vagy mentselek meg...blablabla.
- Szóval akkor nem is önszántadból tetted??
- Dehogyisnem. Ha az apád nem hív fel, akkor is utánad ugrok.
-Sarah jött be szomorúan.
- Grace?! Anya hívott. hogy ma jönnek haza és hogy haza kell mennem.
- De este ugye jössz??
- Hát a bárba igen, de a holnapi vacsorára nem tudok. Bocsi Grace.
- Semmi baj.- megértettem, hisz' nekem sem volt kedvem hozzá.
- Akkor majd este találkozunk. Szia.
- Helló.
Kikísértem az ajtóig, azután visszamentem Jeremyhez.
- Milyen bárba??- kérdezte mikor visszaértem.
- A testvére nyitott egy új szórakozóhelyet, és szeretné ha ott lennék.
- És kivel mész??- kérdezte félénken.
- Még senkivel. De ha van kedved eljöhetnél velem.
- Persze hogy van.
- Akkor majd este találkozunk, de nekem most mennem kell készülődni.
- Oké.

ESTE 9 ÓRA 


Végül egy fekete-fehér ruha mellett döntöttem. Kiszempillaspiráloztam magamat, feltettem egy kis alapozót és felvettem a kedvenc fekete platformos magassarkúm.
Lementem a földszintre. Jeremy a lépcsőnél várt rám. Fehér ingje  ujját felgyűrte és kezét a fekete nadrág zsebeibe dugta. Nagyon jól nézett ki (nem is értem, hogy lehet kertész egy ilyen helyes fiú)
- Indulhatunk??- amíg a lépcsőn jöttem lefelé, teljesen végigmért. Azt kívántam, bárcsak hosszabb lenne a ruhám.
- Igen. Az én kocsimmal megyünk??
- Dehogyis. Az enyémmel.


Egy Audi kabrió állt a felhajtónkon. Nem is értem, hogy telhet egy ilyenre pénze. Elvégre kertész nem?!
- Jó kis kocsi.- mondtam miközben kinyitotta nekem az ajtót.
-Tudom.
- És..a tiéd??- kérdeztem (kicsit bunkón).
- Igen. Apa cégétől kaptam.
- Tényleg?? Apukád hol dolgozik?
- Ügyvéd New Yorkban.
- Ezt nem értem. Ha apukád ügyvéd- ami elég jól keres -miért vagy kertész?
- Ezt nem értheted...
- Attól hogy még egy gazdag picsa vagyok, hülye nem.
- Szerettem volna magam megkeresni a pénzem.
- Látod ezt még én is értem.- viccelődtem.

JEREMY

Annyira csinos és gyönyörű volt. Alig tudtam levenni róla a szememet. És a mosolya egyszerűen káprázatos volt. Kezdtem másképp nézni rá... De nem. Ezt nem lehetett.
Idő közben megérkeztünk egy puccos kis bárhoz.
Segítettem Gracenek kiszállni.
A bejáratnál egy fotós várt minket. Mi megálltunk, hogy fotót készíthessen rólunk. Óvatosan magamhoz húztam Gracet, és a derekánál átkaroltam. Lenéztem rá (mivel egy fél fejjel alacsonyabb volt nálam), hogy nem zavarja-e, de ő csak mosolygott.
Amikor elkészült a kép, elment megkeresni Sarah-t, én pedig a pulthoz mentem italokért.
- 2 martinit.- kértem a pultostól.
- 7-et.- javított ki valaki a hátam mögött.

Grace ruhája