Meeting and parting 3

- Igen?

- Szia Grace. Jeremy vagyok.

- Szia. Jeremy.

- Csak azért, hívlak hogy elhívjalak pénteken egy vacsorára?? Van kedved?

- Aha. De még nem tudom mikor érek rá.

- Akkor majd szólj ha jó lesz. Oké?

- Persze, de most le kell tennem, mert készülődök a vacsorára.

- Ja tényleg. Megmondanád Charles-nak, hogy ma nem tudok ott lenni a vacsorán?

- Persze. De miért nem?

- Közbe jött valami.

-Persze. Megmondom.

- Ugye nem baj?

- Nem, dehogyis.

- Akkor szia.

- Szia.

Gyorsan kiszempillaspiráloztam és kiszájfényeztem magamat és kész is voltam.

Lementem az ebédlőbe. Már hallottam,apa ügyfeleinek a hangját. Ismerősek voltak.

- Gracie.- apa köszöntött, mire mind az öt fiú felém fordult. A bárból már ismertem őket, de szégyenemre nem jegyeztem meg a nevüket.

- Sziasztok.-köszöntem, mire mindenki felállt, hogy kezet fogjon velem.

- Louis Tomlinson.- mondta az alacsony barna hajú.

- Niall Horan.- fogott kezet a szőke hajú.

- Zayn Malik.- mondta a fekete hajú.

- Liam Payne.- állt fel a magas barna hajú.

- Harry Styles.- mondta végül a göndör, barna hajú.

- Ti ismeritek egymást???- kérdi apa furcsálódva.

- Tegnap találkoztunk a bárban.- mondtam.

- Akkor jó. Mostanában elég sokat fogtok találkozni.

- Hú, de jó...- mondtam magamban.

A vacsora ahogy gondoltam dögunalmas volt. Csak a koncertekről és az interjúkról tudtak beszélni.

Miután megettük a csirkét, összeszedtem a tányérokat és kivittem a konyhába. Betettem őket a mosogatógépbe. Kivettem a két tál joghurtos-gyümölcsöt és elindultam kifelé az egyik tállal. Amikor megfordultam, nekimentem valakinek aki velem szemben állt, és a gyümölcsök a ruhámon landoltak.

- Ó Istenem. Annyira sajnálom.- csak akkor vettem észre, hogy Harry áll előttem.

- Semmi baj.- nevettem, pedig a legújabb ruha volt rajtam, de nem tudtam rá haragudni annyira aranyosan nézett rám.

Gyorsan leszakított egy szilviát, és elkezdte törölgetni a ruhámat. Kicsit elpirultam amikor a hasam felett kezdte törölgetni.

- Kész is. Már nem is látszik semmi. Na jó... csak egy hatalmas folt.- nevetett. Nagyon cuki volt.

-  Segítesz?- megfogott egy tálat és kivittük.

-Óóóó, mit csináltatok??- kérdezte Louis miközben a rajtam éktelenkedő foltot nézte.

- Semmit.- mondtam elpirulva.

Miután megettük a desszertet, elmentek apa dolgozószobájába beszélgetni, én addig felmentem a szobámba átöltözni. Felakartam hívni anyát, de nem vette fel, ezért Ryan-t hívtam fel.

- Szia, Ry.

- Szia Gracie. Hogy vagytok?? Mit csináltok??

- Anya Los Angelesbe, apa az új ügyfeleivel, én pedig a szobámban punnyadok.

- Milyen új ügyfelekkel??

- Valami One Direction.

- One Direction?! Itt Franciaországban, nagyon híresek, sőt. Az az egész világon. Mindenki szereti őket.

- Hát én nem...

- Mi a baj Grace??- hallottam a aggodalmat a hangján.

- Semmi...

- Grace! Hallom hogy van valami. Nekem elmondhatod.

- Csak... - nem tudtam,hogy hogy mondjam el neki.- ... én nem bírom. Folyton jópofizni az idegenekkel és mutatni milyen jó család vagyunk ( ami már persze nem igaz), miután meg elmennek minden kezdődik előröl. Apa elmegy pár hétre, azután meg hirtelen beállít vadidegenekkel.

- De Grace. Neki ez a munkája.

- És akkor mi már nem is létezünk??- egy kövér könnycsepp gördült végig az arcomon. Nem is tudtam miért sírok. Azért mert nincs apám, vagy mert éppenséggel van, csak nem foglalkozik veled.

*kopogtak*

- Bocsi Ryan, de le kell tennem. Szia.- meg se vártam mit válaszol, csak leraktam a telefont és szaladtam kinyitni az ajtót. 

Harry állt előttem.

- Zavarlak?

- Nem. Gyere be.

- Sírtál??

- Tessék?? Ja nem... csak megkönnyeztem.

- Akkor jó.

- Amúgy neked nem apával kéne beszélgetned?

- Elszöktem, csakhogy bocsánatot kérhessek a foltért. Biztosan nagyon drága ruha volt.- kissé szégyelltem  magam, hogy ez jött le belőle neki.

- Már mondtam hogy semmi baj. De tényleg.

- Akkor jó. Amúgy ez a ruha sokkal jobban áll...- egy bő felső volt rajtam ami leért a fenekem aljáig és egy francia bugyi- nem mintha a másikban nem néztél volna ki jól.. sőt. Jézusom mit csinálok. Most biztosan perverznek hiszel.

- Dehogyis.Sőt. Szerintem nagyon is aranyos vagy.

- Tényleg?

- Igen.

- Akkor most már, meg merem kérdezni, hogy nincs kedved holnap eljönni velem valahova? 

- Dehogyisnem.

- Szuper. Akkor reggel majd érted jövök.

- Oké.

- Akkor én most megyek. Szia.

- Szia.

Kikísértem a ajtóig. Még visszanézett a lépcsőnél, de már akkor tudtam, hogy ő más (lesz) mint a többi. Éreztem.

MÁSNAP REGGEL

 Reggel az ébresztőórám idegesítő csörgésére ébredtem. Megnéztem hány óra. 07:45. Még korán van. Visszahúztam a takarót a fejemre, de már nem tudtam vissza aludni. Így inkább kimásztam az ágyból és lementem a konyhába.

Még csak Ryan volt fent.

- Jó reggelt. Hogy hogy itthon vagy?

- Jó reggelt. Ashley elutazott valami családi hétvégére, de oda nem mehettek pasik.

- Komoly??

- Déli vendégszeretet.- mosolygott.

- Legalább itt vagy nekem.- átöleltem a derekát.

- Mész ma valahova?

- Hát... igen. De nem hiszem hogy apa elenged.

- Apa nincs itthon. Elment anyáért a reptérre azután meg elmennek ebédelni.

- Akkor jó.

- Kérsz gofrit?- Ryan tud a legfinomabb gofrit csinálni.

- Aha, jöhet.

Megfogtam a gofrival teli tányéromat, és felmentem TV-t nézni.

Hamar elszaladt az idő. Egész reggel a TV-T  néztem. Pontban délkor csengettek.

Gyorsan felvettem egy bő csíkos felsőt, egy cicanadrágot és egy magassarkút és már szaladtam is az ajtóhoz.

De Harry helyett Jermy állt az ajtóban.

- Jeremy mit keresel itt?

- Beszélhetnénk?

- Most?

- Zavarok?

- Nem, gyere be.

Kezet fogott a tesómmal és leültünk a kanapéra.

- Mi a baj Jeremy?

- Felmondtam..

- Tessék?

- Tegnap felmondtam az apádnál.

- De miért?

- Anyáék kibékültek, és visszaköltözünk apához, New York-ba.

- Akkor többé már nem leszel a kertészünk.- sajnáltam hogy Jeremy elmegy, mert nagyon jó kertész volt és már a barátom is.

- Nem. Ezért is jöttem elköszönni.

- Ilyen hamar elmész.....

Megölelt. Jó volt érezni, egy igazi barát ölelését.

*csengettek*

- Egy pillanat.- kibontakoztam Jeremy karjai közül és szaladtam kinyitni az ajtót. Beljebb hívtam Harryt.

- Helló.- köszöntek egymásnak.

- Nem is zavarok tovább. Sziasztok.

Kikísértem Jeremyt az ajtóig, majd visszamentem a nappaliba Harry-hez aki a családi fotókat nézegette.

- Indulhatunk?

- Persze.

Megfogtam a bőrdzsekimet és elindultam Harry kocsija felé.

- És hova megyünk??- kérdeztem Harrytől, akin fehér póló, fekete bőrdzseki és nadrág volt.